Szabad akarat vagy sors? Az emberi élet egyik örök kérdése. Most választ kaphattok végre, hogy mi is az igazság… :D

Tegnapi napon kaptam a tanítást "égi vezetőmtől", melyet szeretnék most megosztani veletek; bizonyára lesz, akinek hasznos információval fog szolgálni.

Az interneten minden spiris, ezos oldal foglalkozik valamilyen szinten ezzel a témával. Egyesek a kérdésfeltevésig jutnak csak el, míg mások már kész válaszokkal szolgálnak. Általában a keleti vallások hívőire, a buddhista, hindu tanok követőire jellemző a kőbe vésett karma, és életút gondolata, mely szerint már jóval születésünk előtt le volt írva minden; az egész világ sorsa is egyetlen megváltoztathatatlan terv alapján történik. Persze a modern világ új tudományos és "new age"-es "felfedezései", mint pl. a párhuzamos valóságok, már izgalmasabbá teszik ezt a nézőpontot. De ettől még kezelhető ez a szemlélet.

A másik nézőpontot, a szabad akarat elvét már inkább a new age, az újfajta spirituális, felszabadult gondolkodás képviselői vallják. Kis kitérőt teszek, hiszen akár még a keresztény vallás hívei is ide sorolhatóak. Nem vagyok teológus, sosem mélyedtem el a mélyfilozófiai keresztény tanokban, hiszen azt nem juttatják el a köznéphez. Ezért én csak abból indulok ki, amit az emberek látnak, hallanak a hétköznapokban. Az pedig arról szól, hogy a tetteink határozzák meg azt, hogy a mennybe, vagy pokolra jutunk, ez pedig számomra inkább a szabad akarathoz tartozik, mintsem a determinációhoz. 

A new age világában egyre inkább elterjedtté válik az a nézőpont, mely a tudatos teremtést, és ezáltal a teljes szabad akaratot helyezi középpontba. Természetesen - jó spirituális "hívő" emberként - mások szabad akaratát is tiszteletben tartva… :)

Ennek létjogosultsága amúgy pontosan az általános tudatszint változása miatt van, mely a régi, kötött formákból való kitörést, a szabad gondolkodás előtérbe kerülését és az emberiség tudatszintjének nyiladozását jelenti. Azért ez az ok nem jogosítja fel a szabad akarat hívőket mindenre, hiszen pontosan ez a fajta energia hozta létre a liberalizmust is, és nézzük csak meg mivé fajult eme nemes elv az elmúlt 200 évben. Az emberek már annyira szabadok lettek, hogy azt se tudják eldönteni, fiúnak, vagy lánynak tartsák magukat. Azért csak óvatosan azzal a nagy szabadsággal…

Tény, hogy a kőbe vésett ősi törvényekre már rájárt a rúd, hiszen az élet folyamatosan változik, alakul, és akármennyire is tiszta szellemek hozták le ezeket a tudásokat, képtelenség, hogy az idők végezetéig ugyanolyan hatékonysággal működjenek. Természetesen most az átlagember szintjéről beszélünk, és nem arról a szintről, amikor a tudatosság már annyira kitágul, hogy egy homokszemben is meglátja a létezés teljes valóságát. Az emberiség valós tudatszintje ugyanis nem a smaragd táblák értelmezésére, és a védikus tanok ősi energetikai kódjainak megfejtésére van hangolva, hanem arra, amivé a vallások torzítják és butítják azokat.

Ennek az írásnak két célja is van: egyik, melyben ismertetem a saját felfogásomat, hogy új perspektívát nyújthassak, a másik célja pedig, hogy továbbadjam azt a tanítást, amit segítőmtől kaptam.

A sors és szabad akarat kérdését az életemben egyfajta egyvelegként élem meg. Bizonyos szituációkban az egyik dominál, máskor a másik. Kínai asztrológiával foglalkozóként az oktatóm azt tanította, hogy a születési képlet valamilyen formában determinálja az életben rendelkezésünkre álló lehetőségeket, de az eszköztárat, amit nyújt, a lehető legszabadabban használhatjuk, főleg, ha a tudatosságot magas szinten tudjuk működtetni. Ez rendkívül szimpatikus hozzáállás, és nagyjából ezt is érzem és élem a mindennapokban. Kedvenc tanító mesterem, A. J. Christian úgy mondja, hogy ezt a kérdést a legjobban az a metafora közelíti meg, mely szerint az életutunkon szükséges áthaladnunk bizonyos fix "checkpoint"-okon. Ezeket szigetekként képzeljük el a végtelen tengeren. De az, hogy egyik szigetről a másikra miként jutunk el - mekkora kerülő úton, kacskaringózva, körbe-körbe járva, vagy épp a leggyorsabb úton haladva – az rajtunk múlik, és a szabad akaratunk itt nyilvánulhat meg. Ez talán a legjobb Földi megközelítése a dolognak.

A.J. Christian szerint a sors és szabad akarat valóságának felismerése tudatszint ugrásonként változik. Vagyis ahogyan tágul az emberi tudat, úgy ismeri fel előbb az egyik, majd további tágulás hatására a másik jelenlétét folyamatosan váltakozva.

Vegyünk ehhez egy példát: egy kisbaba, amikor megszületik, az anyjára van utalva, tehetetlennek érzi magát, a világ körülötte zajlik, csak elszenvedője a történéseknek. Egy idő után azonban észre veszi, hogy ha sír, vagy bármilyen hangot, majd később karjelzéseket használ, akkor hatással lehet környezetére, és megkaphatja azt, amit szeretne, anyatejet. Gyerekkorában már közösségbe kerülve észreveszi, hogy hatással van másokra, azonban az óvónéni, és a tanárok hierarchikus felsőbbrendűsége ellen tehetetlen, továbbra is elszenvedője lesz az őt szabályozó erőknek. Idősödve, kikerülve az iskolapadból munkát találva felfedezi a saját keresete által nyújtott szabadságot és lehetőséget annak minden előnyével és hátrányával együtt. Azonban a főnökök parancsolgatása, és a kötelezően elvégzendő feladat továbbra is béklyóban tartja. Tovább fejlődve elérheti a saját vállalkozás nyújtotta előnyöket, még tovább szabadulva akár szinte teljesen függetlenítheti magát a fizikai rendszerektől, önellátóvá válva. Spirituális emelkedésében észlelheti, hogy már elhagyta az emberi kötelékeket, azonban képtelen a fizikai, földi létből kiszabadulni, a fizikai erők, törvények továbbra is hatnak rá, a gravitáció lehúzza. Majd ha elhagyja a földi létformát, magasabb dimenziókban találja magát és rájön, hogy a földi létkörülmények mennyire egyszerűek, szűkek, és milyen könnyedén manipulálhatóak saját kénye kedve szerint, a testi formák, az anyagi gondok, a karmikus kötelékek mily könnyedén feloldhatóak. Egyesek ezekre már földi életükben is rájöhetnek, és megtapasztalhatják tudatuk teremtő erejét, bevonzhatják maguknak a remek állást, a tökéletes párkapcsolatot, csodás családot alapíthatnak. Ezek a felismerések mindig egy-egy hatalmas AHA élménnyel járnak, csak azért, hogy utána egy következő AHA élményben megtapasztalhassák, hogy ugyan ők teremtették meg maguknak a csoda vidéki házat, mégse hagyhatják figyelmen kívül azt a rengeteg "külső" segítséget, véletlenek millióinak összjátékát, amelyet "sorsnak" neveznek. Tovább fejlődve felfoghatják, hogy ezek a véletlenek valójában magasabb rendű énjeik megnyilvánulásai, felsőbb énjeik tevékenykedései, és szintén a végtelen szabadság és erő érzése tölti el őket. Majd rájönnek, hogy ezeken a szinteken is léteznek szabályok, törvények, még magasabb rendű létformák, akik tevékenységükkel befolyásolják felsőbb létformáik életét, s mivel azok is képtelenek felfogni ezeket a létszinteket, ezért egy külső erőként, "sorsként" azonosítják azokat. 

Tapasztalatom szerint korunk emberei ritkán vegyítik a sors és a szabad akarat nézőpontjait. Inkább választanak egyet, és ahhoz tartják magukat csendben, vagy éppen kiáltozva abszolút igazságnak vélt egyéni nézetüket. Biztos tudásra azonban senki sem tehet szert, mert a valóság végtelene sokkal tágabb, és megfoghatatlanabb annál, minthogy bárki ki merhesse jelenteni, hogy ő minden titkok tudója.

Pontosan emiatt bárki bármit is gondol az élet bármely területéről, bármilyen ismerettel is rendelkezik, az csupán a saját egyéni tapasztalata, nem a világ működése. Ez a tudás nem rendelkezik semmivel sem több tudományos alappal, mint bármely vallási nézet. Ezért valódi tudás a világról nem létezhet, csak valódi hit a tudásnak vélt ismeretekben. A tudományban, karmában, a sorsban, és a szabad akaratban is csak hinni lehet, megbizonyosodni benne nem. A hit itt nem pejoratív értelemben értelmezendő, azonban tisztába kell tenni az alapokat. Valójában ez nem egy kritizálandó, megítélendő jelenség, hanem teljesen normális és természetes dolog.

Fontosnak tartom hangsúlyozni azt, hogy már nem szabad a szélsőségekből kiindulni. Már nem csak fekete és fehér színek léteznek. Az emberi filozófia a könyveknek és az internetnek hála elérte a nagyközönséget, és ez már lehetőséget adott korunk emberének, hogy elhagyja a múlt berögzült gondolkodását. Ne ragaszkodjon többé a szétválasztó szélsőségekhez az élet egyetlen területén sem, hanem kezdjen el ismerkedni a szürkezónák végtelen árnyalataival. Rendkívül nagy szükség van arra, hogy ráérezzünk az átmenetek fontosságára és működésére, mert most még csak a szürke árnyalataival kezdünk ismerkedni, de már a küszöbön toporog a teljes színskála, és mögötte tolakodnak a látható tartományon túli végtelen frekvenciák is.

Az ember létformájából következően csak saját tapasztalatára tud támaszkodni, és más nem is számít. Amit képes felfogni a valóságból, az alkotja számára a saját egyéni valóságát, és ez határozza meg gondolkodását, hitrendszerét, cselekedeteit. S mivel a valóság végtelen, és minden ember egyedi és megismételhetetlen, ezért minden egyes egyéni valóság különbözik. Ezért a sorsról, illetve szabad akaratról alkotott nézetei teljesen egyediek és pontosan olyanok, amilyenre éppen szüksége van, amivel azonosulni, amiben hinni tud. Ezzel kapcsolatban nincs általános, vagy végső igazság, amely emberi szóval kimondható, emberi elmével felfogható lenne, ezért erre nem is kell törekednünk. A hitünk változásáról pedig majd tudatunk fejlődése és tágulása fog gondoskodni.

Azonban rendkívül lényeges, hogy ez a meggyőződés saját tapasztalatokon alapuljon, mert az kapcsolatot hoz létre saját bensőnkkel, és elindít egy kétirányú kommunikációt felsőbb szintjeinkkel. Ennek a kommunikációnak a tisztítása és a csatorna erősítése jelen korunk legfőbb feladata, hogy egyéni szinten tudjunk önerőből emelkedni és fényesedni. El kell végre engednünk a külső támaszokat, meg kell tanulnunk saját lábunkon megállni, és járni, hogy nagyobb léptekkel és tempóval haladhassunk életutunkon a lehető legkevesebb mellékvágányra tévedve. Ez a jelenkori és jövő nemzedékeink feladata. Ehhez nyújtanak segítséget többek között az írásaim, gondolataim, hogy minél többen érezhessenek rá erre a minőségre, és találjanak rá saját igazi életükre.