Miért nem ítélkeznek az „égiek”? Többek között…
A testünknek a szemünk által felfogható frekvenciákon túli megnyilvánulásaira már csak "energia"-ként szokás hivatkozni a legtöbbünknek. Létezésünk ezen megnyilvánulása is ugyanúgy rendszerként épül fel: léteznek különböző szintű és összetettségű energiaközpontok, pont, mint a szervek és szervrendszerek esetén, és léteznek energiavezetékek, csatornák is, mint a vér- és idegrendszerünk. Ezek sokszor átfedésben is vannak, hiszen kapcsolódnak egymással.
Mint tudjuk, az életünk testi, lelki és szellemi szintű problémáit ennek az energiarendszernek a hiányosságai, tökéletlenségei okozzák. Vannak főbb területek, ahol remekül áramlik az energia, és vannak elakadások, mocsarasabb, besűrűsödött területek, vagy akár teljesen elzáródott részek is, ahol szinte alig pang az energia. Ha ezt egy földi képpel szeretnénk elképzelni, akkor az alábbi képen szereplő folyó áramlása, illetve holtágai remekül tudják szimbolizálni. Az elakadásokat, blokkokat vagy ebben az életünkben tanultuk, vagy "hoztuk magunkkal korábbról", vagy akárhogyan máshogy keletkeztek.
Az "égi" segítőink nem erre a dimenzióra (vagy létsíkra, vagy akárhogy is nevezzük) fókuszálják főként figyelmüket, ugyanakkor képesek arra, hogy "átlássanak" a mi síkunkra. Ha a kettőnk közötti perspektívakülönbséget szeretnénk szemléltetni, akkor azt úgy képzelhetjük el, mintha mi a folyón kis csónakban eveznénk, és minden egyes kanyar után váratlanul érnek minket a meglepetések; sosem tudhatjuk, hogy zsákutcába jutunk-e legközelebb, vagy haladhatunk tovább akadálytalanul az utunkon. Persze a tudatoság és jelenlét gyakorlásával már az érzékelésünk, intuíciónk finomodhat, és felfoghatjuk az áramlás irányát (nevezzük flow élménynek), ami segít a megfelelő irány, várható következmény, esetleges nehézség előrejelzésében. De a nézőpontunk javarészt változatlan. A spirituális úton elindulva elképzelhető, hogy egy-egy holtágba érve segítséget kapunk, vagy kérünk, és sikerül az adott életterületünket megtisztítani, visszakapcsolni a folyó áramlásába, de emberi perspektívánkon ez sokat nem változtat.
Az Égiek viszont mondhatni madártávlatból látnak rá nem csupán a mi folyónkra, vízgyűjtő-területünkre, hanem az egész bolygó teljes vízrendszerét és vízháztartását egyszerre érzékelik. Átlátják az elakadások helyét, rendszerét, a központok összefüggéseit, az elakadások gyökereit, következményeit, más folyórendszerek ráhatását a miénkre, az éghajlati viszonyokat, évszakokat, globális változásokat. Átlátják a bolygó (a naprendszer, a galaxis, az univerzum stb.) teljes múltját, jelenét, jövőjét, és ez mélységes megértésként nyilvánul meg bennük.
Mi csupán vergődünk egyik kanyartól a másikig, frusztrálva érezve magunkat attól, hogy akadályoztatva érezzük magunkat, kilátástalannak találjuk helyzetünket, gyakorlatilag a sötétben tapogatózva éljük le életünket, miközben folyamatosan rettegünk a veszteségektől és az elmúlástól. "Odafentről" kristálytisztán látszik az egész rendszer; béke, elfogadás és megértés járja át lényüket, és nem csak tisztában vannak az öröklét és egység teljességével, hanem élik is azt.
Ha mi is így rálátnánk teljes létezésünkre, valószínűleg sokkalta kevesebbet ítélkeznénk saját magunkon, és másokon, és a másokkal való összetartozást könnyebben megélhetnénk. Ugyanakkor nem kell emiatt elkeseredni. A létezés végtelenje pontosan arról szól, hogy bármi megnyilvánulhat, és bármi, ami létrejön, megtörténik, annak helye és szerepe van a létezés teljességében. Semmivel sem vagyunk kevesebbek, vagy többek más formáknál, viszont egyediek, megismételhetetlenek, és ebből következően nélkülözhetetlenek vagyunk!