Az utóbbi hetekben rendkívül megnőtt a mesterséges intelligenciát szorgalmazó, támogató, reklámozó hírek száma a médiában, vagyis új szintre kapcsolt az érzékenyítési folyamat. Okosabbnál okosabb szakértők nyomják ugyanazt a marketing dumát az M.I.-vel kapcsolatban, mint a klímaválságra, a háborúra, vagy ne menjünk messzire, egy WC tisztítóra vonatkozóan. Egyoldalú, manipuláns, féligazságokkal és az éremnek csupán egyik felével dolgozó véleményeket hangoztatnak akár megbízottjaik érdeke, vagy szimplán egyszerű, korlátolt gondolkozásuk által vezérelve.

A teljes igazságot megismerni gyakorlatilag lehetetlen, nagyon kevés ember lehet a földön jelenleg, aki kompetens, valós tudáson és tapasztalaton alapuló véleményt tudna formálni a fent említett témákról. Ez mind azért van, mert a rendszerünk annyira összetetté, egymásra utalttá, és bonyolulttá vált – és folyamatosan tovább bonyolódik – hogy halandó embernek képtelenség már teljességében átlátni (no, nem is volt ez célja egyik irányító hatalomnak sem a történelem folyamán egyszer se).

Ebből következően a mesterséges intelligenciás rendszerek jellegét, jövőjét, öntudatra-ébredős hollywoodi horror sztorijait sok szempontból nincs joga senkinek sem megítélni: nekem ugyanúgy nincs, mint bármelyik cikk szerzőjének, illetve interjúalanyának. Ezekkel a témákkal ezért itt csak érintőlegesen fogok foglalkozni.

Egyetlen aspektusban azonban jogunk van ítélkezni és véleményt nyilvánítani: ez pedig a saját bőrünkön tapasztalt anyagi-lelki-szellemi összefüggések értelmezése.

A digitalizáció alapvetően arra lett kitalálva, hogy megkönnyítse az életünket, ugyebár. (Az már csak mellékhatása, hogy a termelési hatékonyságunk többezerszeresére nőtt, megteremtve ezzel a fogyasztói társadalom alapjait, valamint az életritmusunk rendkívüli felgyorsulását, rengeteg egészségügyi problémát okozva ezzel. De hát minden gyógyszernek van mellékhatása, nem? Mindezt csak is értünk)

A digitális világra átállás elengedhetetlen követelménye a mesterséges intelligencia elterjesztése és integrálása az emberi élet lehető legmélyebb rétegeibe. Meggyorsítja és kényelmesebbé teszi az ügyintézést, a vásárlást, a munkát, az egészségügyet, a termelést, az otthoni teendőket, az internetezést, közbiztonságot, adatáramlást, pénzügyeket és minden egyéb életterületet, ahol bármilyen digitális rendszert alkalmazunk. Az M.I. nagyságrendekkel felgyorsítja a digitális rendszerek működését, további bonyolítást és összetettséget tesz lehetővé, a kezelői felületeket pedig egyszerűsíti. Ezek célja mindenképpen az, hogy az embereknek ne kelljen informatikusnak lennie a legegyszerűbb hétköznapi eszközök használatához. Mi ez, ha nem a Kánaán, maga a mennyország?

Akkor mégis mi a fene bajom van vele?

Elolvasva és feldolgozva ezt a cikket, sikerült megfogalmaznom, hogy mi is a problémám. A felvázolt jövőkép, és az M.I. mögötti gondolkodás számomra azt sejteti, hogy az ember alapvetően lassú, szűk látókörű, és ebből következően rendkívül önző és gyarló. Legyünk őszinték, ezzel alapvetően nehéz vitatkozni, és nem is kell. Fennáll tehát egy probléma, ami megoldást kíván. Mi erre az emberiség reakciója? 

Miután az ember felismerte, hogy hibákkal rendelkezik, az az ösztönös reakciója, hogy kiépít egy olyan rendszert, aminek önként átadja az irányítást és ezzel a döntési felelősségét is, és megbízza a rendszert azzal a feladattal, hogy minden lehetséges módon kezdje el besöpörni előnytelen tulajdonságait a szőnyeg alá.

Fokozatosan elzárjuk magunkat társainktól a digitális megoldásokkal: nem akarunk már piacra menni a vírusoktól hemzsegő nyüzsgésbe, nem akarunk már a bolti eladóval sem érintkezni, az ügyintézőkről már nem is beszélve. Fokozatosan elidegenítjük magunkat egymástól, hogy már a találkozáshoz se kelljen elhagynunk a lakásunkat, hisz ott az internet, a chat, a facetime, és végül a metaverzum virtuális valósága. A különböző testrészekbe és az agyba tervezett implantátumokkal már erősebbek és okosabbak akarunk lenni, hogy a gondolkodást is a gépek végezzék el helyettünk.

Míg anyagi szinten sosem látott magasságokba tör civilizációnk, addig lelki-szellemi szinten egy fokozatos evolúciós visszafejlődés szemtanúi, és részeseivé válunk. Azzal, hogy szembesültünk és megijdetünk saját teremtő erőnktől, majd nem merjük vállalni hibás döntéseink következményeit, hatalmas spirituális károkat okozunk az egész fajunknak. Ugyanis mi lesz az eredménye annak, ha mindent feláldozunk a kényelem és a lustaság oltárán?

Az emberi lét állandóan a dualitás mérlegén egyensúlyozik. A jó és rossz dolgok egymást követve törvényszerűen váltakoznak, ezáltal egyensúlyt teremtve az univerzumban. Ez a mérleg életünk jelképe, hisz a jó és rossz oldal együtt alkot minket, a két fél egy egésszé olvad, és ez maga az egység törvénye.

A mesterséges intelligencia legnagyobb hibája tehát az, miszerint arra törekszik, hogy kiszorítsa az emberi hibatényezőt az életünkből. Azonban az egység törvénye értelében a jó dolgokkal együtt járnak a rossz dolgok, és fordítva. Vagyis ha eltűntetjük a rossz oldalunkat, akkor azzal egyúttal elpusztítjuk a jó oldalunkat is. Az emberi hibák kiküszöbölésével az emberi tényezőt vonjuk ki a képletből, ezáltal önmagunkat áldozzuk fel, emberségünket, azt, ami minket embereket megkülönböztet az univerzum minden más lényétől.

Ez mérhetetlenül arrogáns, ignoráns, primitív, és spirituálisan teljesen éretlen reakció fajunk részéről. Saját akaratunkból arra ítéljük magunkat, hogy a fajunk felnőtté válása felé vezető úton, elérve a tinédzserkort, nem merünk élni teremtő erőnkkel, és visszasírjuk magunkat az alsó tagozatba. Ezután felhatalmazzuk a rendszert, hogy a saját gyávaságunk érdekében fokozatosan alakítsa át az életünket olyan formában, hogy az általános iskola szintjéről egyenesen a bölcsődébe, majd végül egész az anyaméhig gubózzuk vissza magunkat.

Ez az a szint, amivel mi az egyéni életünkben dolgozni tudunk. Az összes többi már csak feltevés, elmélet.

Felmerülhet ugyanis az a helyzet, hogy vezetőink egy hatalmas világszintű összeesküvés hatására manipulatív módszerekkel ránk erőltetik ezeket a rendszereket, rabszolgasorba taszítva minket. Elnézve azt a vezetői szintet, ameddig mi kisemberek ellátunk, ez akár még bele is férhet. Egyes források odáig eljutnak, hogy a mesterséges intelligenciát magával Luciferrel azonosítják, ami/aki naprendszereket, galaxisokat fertőzött már meg és döntött pusztulásba, s már nálunk is próbálkozik, szemmel láthatóan egyre nagyobb sikereket elérve.

Egy optimistább verziója ennek az elméletnek, mely szerint a világot ténylegesen irányító erők spirituálisan fejlett lények, akik végső célja az emberi faj emelése, és látva gyermeki viselkedésünket, felelősségteljes felnőttekként vezetnek minket. Lehetőséget teremtenek az emelkedésre azáltal, hogy a lelki fejlődéshez szükséges külső információkat szétszórják az éterben, hogy mindenki maga találhassa meg a saját útját, ugyanakkor a hibázás lehetőségét is meghagyva a szabad akarat tiszteletben tartása végett ránk bízzák a végső döntést, hogy melyik utat választjuk.

Más elméletek azt vallják, hogy minden civilizáció előbb utóbb eljut arra a szintre, amikor eléri a technológiai forradalomi robbanást. Ez a szint fog egyfajta szűrőként, vizsgaként szolgálni arra, hogy a faj érdemes-e a továbbfejlődésre azáltal, hogy túléli ezt a korszakot, és megszelídítve a zabolátlan és kontrollálatlan technológiai rendszereket, azokat tudatosan, saját szolgálatába állítva kiléphessen a felnőttek játszóterébe, a kozmoszba.

Akárhogyan is van, ha senki se használná és igényelné ezeket a rendszereket, nem terjednének úgy, mint a vírus. Vagyis mi vagyunk azok, akik működtetjük, akik energiát és teremtő erőt összpontosítunk beléjük, ezáltal éltetve őket.

Úgy gondolom, hogy a technológiai fejlődés nem az egyetlen út, de egyértelműen az az út, amire a fajunk lépett, így most már ezzel kell operálni. Azonban, mivel lelkileg és szellemileg még nem állunk készen arra, hogy a digitalizáció adta lehetőségeket tudatosan és felelősséggel használjuk, ezért mindenfajta további fejlesztést károsnak vélek, és az előrehaladás helyett a gyökereinkhez való visszatérést javasolnám. Ugyanakkor nem látok bele az univerzum nagy terveibe a fajunkkal kapcsolatban, nem is tisztem ítélkezni erről. Majd meglátjuk, mi lesz.

Zárásként. Ezek a hírek, cikkek rendkívül hasznos információforrások tudatos és felelősségteljes kezekben, a helyükön kezelve. Nem szabad egyetlen tudós vagy szakember által kimondott vagy leírt szót sem isteni kinyilatkoztatásnak venni, hiszen ők is csak ugyanazok a gyarló emberek, mint mi, akik állandóan hibáznak, szűk látókörűek, és önzőek. Járjunk nyitott szemmel, tiszta fejjel ebben a felfoghatatlan információs kavalkádban, ami körülöttünk hömpölyög és igyekezzünk megőrizni önmagunkat benne.

Merjünk gondolkodni, kérdezni, dönteni, vagyis merjünk Teremteni! Ne adjuk át önként az élet egyik legnagyobb csodáját egy élettelen logikának! Igyekezzünk ne feladni emberségünket, mert hiába nyújtanak a technológiai és tudományos fejlődések rövidtávú (hamis) békét, ha hosszú távon a fajunk teljes erejéből bekötött szemmel rohan a szakadék felé. Azt mondják a megvilágosodottak, hogy a létezésnek nem szükségszerű célja a lelki fejlődés és a megvilágosodás, mert a létezés értelme maga a létezés, annak végtelen formájú valóságában.

De azért csak kár lenne értünk. Nem?