A valóságunk nagyjából hasonló lehet, mint ez az Erdő. Nincsenek légüres terek, mindent kitölt az energia, az élet. Szorosan, egymáshoz simulva létezünk, közös Egységet alkotva. Egyetlen hatalmas masszaként mozgunk, táncolunk együtt a többi teremtménnyel, teret adva, és kérve egymástól.

Mielőtt ide érkeztünk, korlátokat szabtunk magunknak azért, hogy másoknak is teret engedhessünk, és rá legyünk kényszerítve arra, hogy együtt, közösen tapasztaljunk, tanulhassunk. Sokszor ugyan elnyomnak minket, de máskor mi nyomunk el másokat. Ez a folyamatos hullámzás, változás maga az Élet.

Ha szerinted ez csak üres beszéd, akkor gondolj bele, milyen érzés, amikor harmóniába kerülsz önmagaddal, és átjár a boldogság. Olyankor minden összejön, minden klappol, nem veszekednek veled a mogorva emberek, nem kell hosszú percekig sorban állnod a boltban, mert előtted nyitottak új kasszát. Úgy tűnik, mintha az egész világ azért létezne, hogy a kedvedre tegyen. Úgy tűnik, hogy az egyetlen célja a létezésnek az, hogy Neked jó legyen. Mindenkinek volt már ilyen érzése, legfeljebb különböző mélységekben élte meg.

Ilyenkor valójában az történik, hogy az egó kicsit háttérbe szorul, és feleszmélünk arra, hogy nem csak mi, és a saját kis problémáink léteznek, nem csak egyetlen fa vagyunk ebben a túlzsúfolt erdőben, hanem mi magunk vagyunk az Erdő. Hirtelen meglátjuk és átérezzük ezt a végtelen egységet, és képessé válunk együtt hullámozni a többi fával, vagyis a teljes valósággal. Már nem tolakodásnak fogjuk tekinteni, ha mások a terünkbe lépnek, és nem lesz lelkiismeret-furdalásunk azért, mert valakinek ráléptünk a lábára, hisz együtt táncolunk!

Amikor ezt átérezzük, képessé válunk arra, hogy elfogadjuk a saját magunk által teremtett korlátokat, és az egységes égi akaratnak engedelmeskedve közösségként létezzünk, közös célokért küzdhessünk, hogy egymás segítése, támogatása legyen a cél. Egy magasabb perspektívából tekintünk életünkre, és fentről látjuk magunkat, mint ahogyan ez a videó is kilépett az egyéni látásmódból, az erdő szokásos látványából, és felülemelkedve ezen megmutatta számunkra, hogy az erdő különböző, sokszínű fái miként képesek egyetlen tökéletes egységet alkotni.

Ugyan korlátozottak vagyunk, de ezek a korlátok rugalmasak, adnak némi mozgásteret az egyénre vetítve. Ez a mozgástér az, amit a mi életünk jelent az egység számára. Ennek a mozgástérnek a kihasználása és harmonikus működtetése tesz képessé az egyéni célok megélésére, az egyéni boldogság elérésére, a sorsunk irányítására, a Teremtésre. Ezek az egyéni mozzanatok tökéletesen alkalmazkodnak és együtt dolgoznak a többi fa mozgásával, míg végül létrejön a teljes erdő tánca, az Élet.

Legyenek ezek a pillanatok az emlékeztetőink, amikből később erőt meríthetünk azokban az időkben, amikor visszazuhanunk az egyéni szintünkre, és küszködésként éljük meg a táncot. Amikor fáj, ha a lábunkra lépnek, és félünk másokhoz közeledni. Emlékeztessük magunkat, hogy most is ugyanaz a tökéletes egységű erdő járja táncát, mint amit már korábban is megláttunk néhány pillanatra. Törekedjünk arra, hogy képesek legyünk saját magunkat tudatosan kiemelni a beszűkült közegünkből, és fentről megélni azt a végtelen szeretetet, mely az egész univerzumot működteti, ezzel a zenét szolgáltatva ehhez a csodálatos tánchoz.