Több ezer gyertyát gyújthatnak meg egyetlen gyertyáról,
de a gyertya életét nem fogják megrövidíteni.
A boldogság sem csökken soha azáltal, hogy megosztják.

Buddha 

Buddha időtálló, örök idézete egy gyönyörű, és szemléletes metaforát használ annak megértetésére, hogy a szeretet energiája végtelen. Ez az idézet azonban a múlt emberének és emberiségének szóló egyértelmű, és leegyszerűsített tanítás volt. Az elmúlt néhány évezredben az emberi tudatszint viszont már változott, talán emelkedett is az akkori viszonyokhoz képest. Az emberiség egy része már megérett arra, hogy ne csupán tanítók, nagymesterek kimondott szavain csüngjön, ne az isteni kinyilatkoztatások és lediktált törvényszerűségek mentén élje életét, hanem elkezdjen végre saját gondolatokat alkotni, és felülbírálni, új szemszögből, illetve részleteiben, mélyebben megvizsgálni a régi tanokat. Ezen gondolataim megértetésére szeretnék egy frissebb példával, metaforával élni.

A közelmúltban, gyógyítói útra lépésem elején, szembesülnöm kellett azzal, hogy ez a foglalkozás áldozatot kíván az embertől. A gyógyításra tekinthetünk - Buddha idézetének fényében - mint a gyertyaláng metaforájának bővebb kifejtésére. Az energiagyógyítás során egy végtelen energia csatornájává válunk, amely sosem fogy el. Sőt, ez az energia a gyógyító energiarendszerén keresztül haladva tölti is azt, ezért nem fárad el a gyógyító ebben a tevékenységében. Azonban ha mélyebbre tekintünk, akkor mégiscsak látjuk a fizikai világ okozta hátrányokat. A gyógyítónak idejét, és energiáját kell áldoznia azért, hogy ott legyen másokért, és ezt az időt más tevékenységek végzésétől veszíti el. A gyertya, ha más gyertyák lángját kívánja meggyújtani, akkor szintén idejét, és mozgáslehetőségeit áldozza fel azzal, hogy rendelkezésére áll más gyertyák lángra lobbantásának. Azáltal, hogy ezt az üzenetet megírom, szintén saját magamtól veszem el az időt azért, hogy másoknak egy újfajta perspektívát nyújthassak.

Tudom, Buddha idézete nem is erről szól, hanem a szeretet, és az univerzum tiszta energiáinak végtelenségéről. Azonban mi "idelenn" a fizikai világ szigorú törvényszerűségeinek köszönhetően mindent patikamérlegre téve kell, hogy átgondoljunk, mert rövid az életünk, és érdemes átgondolni, hogy azt a kevés időt, amit ebben a formában töltünk itt, mire használjuk fel.

Remélem, hogy ez az írás segített megmutatni azt, hogy miért érdemes a régi tudást, és tanításokat aktualizálni, frissíteni, és így a kőbe vésett, változtathatatlan kinyilatkoztatásokat ÉLŐ TUDÁSSÁ alakítani. 

Merjünk gondolkodni, és saját gondolatokat alkotni! 

Ne hagyjuk a világnak, a vallásoknak, vagy bárki másnak, hogy helyettünk gondolkodjanak!

ÉLJÜK A SAJÁT ÉLETÜNKET a magunkra szabott filozófiánk mentén!