Egyre több ezoterikus fórumon kezd terjedni már a 2027-es év, mint sorsfordító időszak, és a "földönkívüli" fajokkal való hivatalosan elismert kapcsolatfelvétel éve. De mit is jelent ez anyagi szintről nézve?

Az emberi faj ezáltal esélyt kapna arra, hogy a gyermekkorból a tinédzser-, vagy fiatal felnőtt korszakába léphessen azáltal, hogy a kozmikus társadalomról tudomást szerez, és annak tagjává válik. Ez kicsit olyan, mint amikor egy kis elszigetelt ország meghívást kap az Európai Unióba. Hatalmas lehetőségeket rejt magában, új technológiák, társadalmi szervezeti rendszerek megismerése, anyagi támogatások segíthetik az életünket, de ugyanakkor rengeteg tanulni, fejlődni valót is hoz magával. Azzal, hogy egy korábbinál tágabb valóság nyílik meg számunkra, feladatunkká válik felnőni ahhoz a közeghez, tudatunkat kitágítani az általa kínált térbe, és felvenni felelősségteljes feladatunkat, hogy a társadalmi berendezkedés hasznos tagjává váljunk. Persze a kérdés felmerülhet, hogy ez a fejlettebb kozmikus civilizációs berendezkedés vajon mennyiben tisztább, érettebb az emberi, politikától átitatott és megrontott minőségektől. Nos, ez majd kiderül, ha úgy alakul. Lehet, hogy a földi civilizáció csak egy felvevő és kiszipolyozni való piac lesz, ahogyan kicsiny országunk is szolgál a nagyfiúk játszóterén, bár egy galaxisok között utazni képes társadalom számára kicsi az esély, hogy erre lenne szükség. Valószínű nem lesz annyira fekete-fehér a dolog, hogy csak jól vagy csak rosszul járunk, hiszen az élet sem fekete-fehér, és a változás, főleg ha nagy, mindig fájdalommal is jár. 

Aztán, hogy tényleg így lesz-e, úgy is hamarosan kiderül. Személy szerint nem tudok ebben mélyen hinni, azonban a gondolattal eljátszhat mindenki. Az elmém és a szívem mást-mást súgnak ezzel kapcsolatban, nem szándékozom előre eldönteni, melyiket akarom elhinni.

Annak a teóriának, miszerint ha egy fejlettebb faj "ránk talál", akkor csak is a kizsákmányolás és elpusztítás lehet a célja, a hollywoodi idétlen agymenéseken és néhány neves tudós rémesen korlátolt gondolkozásán kívül, úgy vélem nincs semmi értelme, legalábbis itt a Föld bolygón és a mi karmikus feladatainkkal kapcsolatban. Továbbá miből gondoljuk, hogy csak rosszindulatú, az emberi természethez hasonló pusztító fajok létezhetnek az univerzumban? Ha már sokunk emberként is a spiritualitást, és a szeretet útját választja, miért ne tenné ezt ugyanígy sok más földön kívül élő faj? Amiről itt most szó van, az egy fejlettebb, konstruktívabb, kozmikus társadalomhoz való tartozást jelent.

Most viszont tekintsünk spirituális szempontból a más fajokkal való együttműködésre. Az ember egyéni, családi, közösségi, társadalmi és mint humanoid létforma jellegű élete különböző szinteken, fraktálszerűen felügyelet alatt áll más létformák által. Magasabb rezgésű megnyilvánulásaink, vagy más magasabb rendű egyének, csoporttudatok, entitások folyamatos felügyelet alatt tartanak minden létszintet.

Az ember egyéni szintjén minden lépése, lehetőségeinek megnyilvánulása irányítva van. Gondoljunk csak bele, mennyire hatalmas a végtelen univerzum, tele elképzelhetetlen méretű galaxisokkal, csillagrendszerekkel, bolygókkal. Még maga a földbolygó, és a rajta emberi formában élő 8 milliárd lélek is milyen felfoghatatlan sokféleséget jelent. Mennyi az esély arra, hogy ezt az egészet csak a véletlen tartja egyben? Véleményem szerint igen csekély.

Ha belegondolunk, hogy egy balesetnél mennyi mindennek kellett összepasszolnia ahhoz, hogy az a szituáció pontosan olyan formában valósuljon meg, ahogyan történt, akkor a véletlen fogalma jelentéktelenné válik. Ugyanez igaz azokra a szituációkra, amikor éppen megúszunk egy balesetet, amikor csodaszerű történést élünk át, vagy amikor szinkronicitásba kerülünk.

Segítők százai kísérik végig egyetlen földi ember életét különböző "szintekről" érkezve, hogy minden pontosan úgy történjen vele, ahogyan kell. Ha az emberi tudat átlag szintjét nézzük, ami nagyjából egy óvodás gyereké, és ez a minőség irányítás nélkül létezne, már réges régen elpusztította volna önmagát ez a faj (ahogyan elvileg a múltban többször is megtörtént itt a bolygón). Hiába vannak zseniális tudósok, tudatos emberek, ha a vezetőink óvodás kisgyerekek módjára a legzseniálisabb eszközt is csak arra használják, hogy csúfolódjanak vele másokon, vagy egymáshoz vágják, dobálják azt. Ezért vannak segítőink, akik kézen fogva vezetnek minket, persze általunk többnyire nem érzékelhető módon. Beavatkoznak az életünkbe más dimenziókból, szellemi, lelki, és ha kell fizikai szinten egyaránt.

Olyan ez, mint a szülő gyermek viszony. A szülő kezdetben a gyermeke minden lépését figyeli, kíséri, hogy ne sétáljon le a szikla széléről, ne zúzza össze magát minden akadálynál, vagyis igyekszik a tőle telhető módon mindent megtenni azért, hogy a gyerkőc első sorban életben maradjon, másodsorban pedig megélhesse a szabadságát, fejlődhessen, kipróbálhassa magát, stb. Ránk is, mind egyénre, és mind fajra is egyaránt vigyáznak mások, és ahogyan fejlődik az egyéni, illetve kollektiv tudatunk, aszerint kapunk egyre nagyobb teret önálló teremtőerőnk kipróbálására, megélésére, és ezzel párhuzamosan kapunk egyre nagyobb felelősséget és irányítást is szabad akaratunk által az életünk felett. Mint egyén is, a saját életünkben, és mint emberi faj is. Ettől még persze elbukhatunk, benne van a pakliban, hogy hiába szeretjük gyermekünket, neveljük a tőlünk telhető legjobban, ha ő mégis tönkre teszi az életét akármilyen okból kifolyólag, akkor arra nem lehet ráhatásunk. Tökéletes kontroll alatt tartan nem lehet senkit és semmit, és nincs is értelme, ez minden szintre igaz.

Ahogyan a szülő a tudatos gondolkodás, életvezetés által a legtöbbet gyermeke nevelése által fejlődhet azért, mert tükröt kap önmagára, úgy a mi utunkat egyengető segítők is fejlődnek azáltal, hogy velünk foglalkoznak, és szeretettel, elfogadással gondoskodnak rólunk. És róluk is gondoskodnak még "feljebb" rezgő entitások, akik szintén tanulnak és fejlődnek ezáltal, stb. Ettől lesz ez a rendszer ilyen fraktálszerűen tökéletes, és ez biztosítja a szeretet megnyilvánulását minden szinten. Persze a sötét oldal is megjelenik a legtöbb létszinten, ami kissé árnyalja a fenti sorokat, de alapvetően ez a lényeg.

Sosem vagyunk egyedül, mindig van egy idősebb, fejlettebb, bölcsebb létforma, aki segítő kezet nyújt, és felügyeli a dolgok menetét. A különbség annyi, hogy magasabb rezgésen, a feltétel nélküli szeretet frekvenciáján könnyebb elfogadni mások szenvedését, a halál és elmúlás folyamatát, mint azon a szinten, ami felügyelve van. Ugyanúgy, ahogyan a kisgyermek is a legtöbb esetben egóból ellenkezik az őt segítők noszogatása ellen. Ahogyan azonban az egó elkezd finomodni, megszelídülni, és feloldódni, úgy fog az ellenállás is csökkenni, és a segítség elfogadása egyre természetesebbé válik, így az emelkedés felgyorsul.

Ha ez valóban így van, akkor tényleg nincs más feladatunk az életünkben a leggyorsabb fejlődés érdekében, minthogy merjünk kérni és fogadjuk el a segítséget, mindezt az egónk oldódásának fényében.

A logika menetéhez természetesen hozzátartozik az is, hogy ez a felügyelet egy korábbi, az emberi fajjal és egyénekkel egyaránt "lélekszinten" kötött megegyezés alapján történik valószínűleg, és karmikus okai vannak. Ahhoz, hogy létre jöhessen a szülő-gyermek kapcsolódás, mindkét félnek meg kell egyeznie a kooperációról és a beavatkozás mértékéről, de ez nem a földi elménk szintjén megköttetett "szerződés", hanem magasabb megnyilvánulásaink általi. Ha valaki nem szeretné ezt átélni, joga van hozzá, mert a szabad akarat törvénye szent (itt szintén nem az elme szintjén meghozott döntésről beszélünk, hanem a "lélek útjáról").

Egyszer talán a mi fajunk is eljut arra a szintre, hogy egóját megszelidítve képes legyen elfogadni a segítséget, beléphessen a felnőtt korba, hogy ezáltal más létformákat felelősséggel felügyelhessen, segíthessen, és elfoglalhassa helyét egy olyan társadalomban, ahol a segítség és a szerető gondoskodás a közös cél.

A fenti sorok természetesen csak a saját világnézetem részét képezik első sorban, igyekszem általuk átadni azt a szeretet alapú valóságról szóló nézetet nagyvonalakban, amelyet a new age általam tisztának vélt tanításai, forrásai közölnek, vegyítve saját tapasztalataimmal, megéléseimmel.